stArt Plein Air Záró kiállítása.

„Mesterek és tanítványok” kiállítás

Szeged, SZTE JGYPK Rajz – Művészettörténet Tanszék

2011. 08. 05. 19:00

 

Tisztelt jelenlevők, kedves mesterek és tanítványok,

         A kiállításnak helyet adó intézmény nem szűkölködött – szűkölködik kiváló mesterekben és tehetséges tanítványokban. Ezt bizonyítandó, két nevet és tőlük egy-egy gondolatot ajánlok a figyelmükbe.

         Fischer Ernő 1959-1974 között dolgozott a tanszéken, 11 esztendőn át ő volt a vezetője. Őt idézem: „… a pedagógiának és a művészetnek mindig és minden korban természetes vágya – vágy a szintézisre, hogy az embert és világát összhangban láttassa, hogy a jelenség – világ mögött a jelentés világát is megmutassa, hogy a dolgok sokaságának értéket és mértéket szabjon, hogy a részlet igazságoktól eljusson a lényeget átfogó nagy igazsághoz: a „törvényhez.”

(A szegedi Tanárképző Főiskola Rajz-tanszéke III. Képzőművészeti kiállításának katalógusa – a Szegedi Tanárképző Főiskola képzőművész tanárainak kiállítása a József Attila Egyetem aulájában 1967. – Fischer Ernő: Előszó)

           

A másik gondolat Lázár Páltól származik, aki 1959-1963 között tanítványként, 1963 és 2007 között – haláláig tanító-mesterként volt tagja a tanszék közösségének. Ő így fogalmazott: „A fiatalok mindig mást akarnak, mint az öregek. Ez teljesen természetes. Azt azonban szeretném megértetni velük, hogy a festészet is egy szakma, aminek ugyanúgy meghatározott ismeretei vannak, mint minden egyéb foglalkozásnak.… A művészetet tanítani nem lehet, de a szakmát, azt igen. Akinek van mondanivalója és rendelkezik a mondanivaló kifejezéséhez szükséges felkészültséggel, abból biztos művész lesz.” (Lázár Pál: Gondolatok a tanításról)

                      Itt be is fejezhetném a megnyitót, mert ez a két gondolatsor hűen kifejezi azt, amiről nekem ez az alkotótábor és kiállítás szól. Ami miatt mégis folytatom, az az idézetek továbbgondolása, aktualizálása.

         Az elmúlt három hét során, a „Mesterek és tanítványok” alkotótelep és a Start Plein Air résztvevőivel, számos alkalommal beszélgettünk tapasztalataikról. Arról például, hogy ki a jó mester? Vagy hogy milyen a jó tanítvány? A mester-tanítvány viszonyról sokféle vélemény fogalmazódott meg. Ebből adok közre egy csokrot. Kiderült, hogy sokféle jó mester létezik. A jó mester a szakma szeretetének átadása mellett, a szakmai ismereteken túl, segít eligazodni tanítványainak a világ dolgaiban is. A jó mester szabadságot ad, alternatívát kínál. Lehetőséget biztosít arra, hogy tanítványai önmagukat megismerve építsék föl saját művészi világukat. Mindezekhez a kölcsönös őszinteség és következetesség elengedhetetlenek. No és a jó tanítvány? Ő figyel mesterére, elvégzi a rá kirótt feladatokat, – majd azt csinálja amit ő maga – a tanítások figyelembevételével – helyesnek tart és meglepi mesterét egy önálló, nagyszerű alkotással. 

         

 Tisztelt egybegyűltek, a kiállításon szereplő legidősebb művész 66 éves, a legfiatalabb 22 esztendős. A különbség több mint egy emberöltő. Ez is a Mesterek és tanítványok kurzus egyik varázsa. Kölcsönösen hatni egymásra egy oldott közegben, kortalanul. A mester itt elengedi tanítványa kezét, a tanítvány bepillantást nyerhet mestere vívódásaiba, szakmai megoldásaiba. – A „végeredmény”, ez a mai kiállítás pedig arra ad reményt, hogy a fiatalok közül többen is átsorolnak majd a tanítványok táborából, a majdani – elismert mesterek közé. Ezzel a nevelési – mesteri munka – „az átörökítő és beavató aktus” értelmet nyer, beteljesedik. 

Persze a munka mellett a három hét a nemzeti kultúrák találkozásáról, a képzőművészeti hagyományok együttlétéről, barátságokról is szólt. A körömpörkölt, a marhagulyás, a scsorba, a kebab, a krumplistészta, a nyárson sült kecske, a puliszka, a kuru paszulje piláf, a lókum, a palacsinta és a lángos íze még sokáig Csongrádot fogja megidézni a résztvevőkben.

Az eredményes átörökítés biztató példája a Start Plein Air nemzetközi alkotótábor. Az Árnyas Koppány szervezte önálló és önköltséges alkotótábor célja a Plein Air-es hagyományok megőrzése mellett, a saját hagyomány megteremtése. A csapat magját a 2009.-es „Mesterek és tanítványok” kurzuson részt vett fiatalok adják. Ők barátokká váltak. Hisznek a művészet közösségépítő erejében. Úgy érzik, hogy Csongrádon elismerik művészetüket, a közeg befogadó és barátságos. Mostani kiállításukkal azt kívánták bizonyítani, hogy megállják helyüket a „nagyok” mellett, és nem hoztak szégyent mestereikre. – Szerintem bizonyítottak.

       

  A Fischer Ernő idézetben megfogalmazott, a minden koron átívelő törvényt kereső vágy eszembe juttatta, hogy a VI. Mesterek és tanítványok találkozó egy folyamat állomása. Ennek illusztrálására neveket fogok fölolvasni. A nevek közös jegye, hogy ők a mostani, kiállító mesterek, mesterei voltak. Emberségük, a művészetről vallott nézeteik, gondolataik itt vannak az alkotásokban. Megérdemlik, hogy nevük elhangozzék. Ime: Ante Kuduz, Marko Krsmanovic, Révész László, Szabó Ágnes, Dienes Gábor, Joan Mercea, Constantin Catargiu, Murside Icmeli, Adnan Turani, Turan Erol, Iván Szilárd, Blaski János, Barcsay Jenő, Patay László, Cengiz Gekil, Hegyi Csaba, Tolvay Ernő - És ne feledjük, hogy nekik is voltak mestereik, a sor folytatható…  Megszámlálhatatlan esztendő során fölhalmozódott művészi – emberi értékhegységek örökösei – használói vagyunk. A képzőművészek a képzőművészeti röghegységek épségét vigyázzák, bányásszák és az általuk fölhasznált aranyrögöket pótolni kötelesek. Vigyázniuk kell, hogy a külső hatások – a giccs-folyók, a gyűlölet-szelek, az irigység-jege ne rombolják le. Ne hagyják elsivatagosodni ezt a nagyszerű örökséget.

         Az itt látható kiállítás két, ill. három hét munkálkodásának eredménye szellemiségében, technikájában sokszínű. Ezt bővíti még tovább a nemzet kultúrák tarkasága, hagyományos motívumaik megléte. A képek egyenkénti elemzéséhez Walter Benjamin gondolatát ajánlom figyelmükbe, miszerint: „Tisztelt közönség, kulcsot te találj…”

         Befejezésül egy 400 éves Comenius gondolatot idézek. Jusson eszükbe a képek szemlélése közben.:

  „A képíró megírja a képet (ábrázatot) a föstő ecsecskével (farkkal) a táblára a támasztón balkézzel tartván a föstékkészítő táblácskát, mellyen vannak a festékek, mellyek megtörettetnek vala az inastul a márványköven. A képfaragó és képöntő faragják az állóképeket fábul és kőbül. A mesterséges metsző és ravátoló bemetszen rézbe (fába), egyéb ércekbe ábrázolásokat és bötüket a vájó szerszámmal (vésővel). A képírások gyönyörködtetik a szemeteket és ékesítik a házatokat.”

         Gratulálok a kiállító művészeknek, az alkotótábor szervezőinek!

A kiállítást és a szemlélődést megnyitom.

                                                                                                               Kecskés László